Kihívás

Az Átalakulás folyamatában a játékosság és kreativitás nélkülözhetetlen eszközök. Ezek segítségével lehet igazán jól, hatékonyan elérni, bevonni, megszólítani az embereket, ezek segítségével tudjuk elhitetni az emberekkel, hogy képesek rá, hogy tudnak változtatni. Még akkor is, ha maga a téma, amivel foglalkozunk, nagyon komoly – élvezetessé tehetjük a tálalás, a közlés módját. Sokféleképpen kell megszólítani, bevonni az embereket, és nem elég, ha „csupán” az észérveket és a bizonyítékokat tárjuk eléjük.

Megoldás

Felbecsülhetetlen ereje, értéke van a művészeteknek, a kreativitásnak. Segíthetnek abban, hogy megváltozzon a gondolkodásmódunk, hogy másképp tekintsünk a világra, hogy felfogjuk, hogy minden megváltoztatható a világban. Legyen nagyhatású, merész, őszinte és ünnepélyes...

„Hamarosan eljön a nap, amikor egyetlen szál eredeti módon megfestett répa forradalmat fog előidézni.” Paul Cezanne (Van, ahol Zolának tulajdonítják ezt a mondást. Ford.)

„A történelem számon tartja a királyokat, hadvezéreket, csak mert romboltak; a művészet azokat tartja számon, akik alkottak, létrehoztak valamit.” William Morris

Az Átalakulás a képzelet világában mozog. A megváltozott, átalakított valósághoz közelebb juthatunk, ha először elképzeljük azt. A művészet eszközeinek alkalmazása ragyogó lehetőségeket rejt magában, segít megteremteni, előidézni azt a magabiztosságot, amely nélkülözhetetlen akkor, amikor meg akarjuk alkotni azt az új valóságot, azokat a történeteket, amelyek alapján élni szeretnénk. A mi kezdeményezéseink a lehetőségek megtalálásával kelnek életre – ezek között sok meglepő és váratlan is van.

„Az emberiség rendelkezésére áll egy nagyon különleges eljárás, módszer: úgy tud új valóságot teremteni, hogy először csak elképzeli azt, s meg tudja tapasztalni ezt a valóságot csak az elméjében… s miközben tapasztalatokat szerez erről a vágyott, elképzelt világról, másképp kezd viselkedni, úgy, mintha ez a világ már létezne, mintha már ebben a világban mozogna, ott élne. S ez az álom egy láthatatlan erővé válik, amely erő abban segít, hogy az elképzelt világ valósággá váljon. Miközben elképzeljük – egy valóságot teremtünk… S ami lehetséges volt a művészet eszközeivel, az elképzelhetővé és megvalósíthatóvá válik a valós életben.” Brian Eno

Ha együtt járjuk a képzelet tájait, ha erősítjük az emberek fantáziáját, akkor a művészet eszközeivel létrehozhatunk egy közös teret, erőt meríthetünk az így létrejött kapcsolatokból, a közösen bejárt tájakból, az újonnan megértett jelentésekből. Akkor, amikor az emberek beszűkülnek, amikor rettegnek a változásoktól, csak a művészet képes arra, hogy megteremtsen, létrehozzon egy örömteli, felszabadító élményt és egy közös teret, ahol kipróbálhatóak, megtapasztalhatóak az új ötletek, elképzelések. Ezek a közös élmények erősítik az empátiát és az odatartozás érzését. Hidat építenek a generációk, kultúrák és különböző társadalmi osztályok között. Jelenthetik egyszerre mindazt, amit az Átalakulás kezdeményezések magukban hordoznak: eufórikusak, lélekemelőek, miközben teret engednek a veszteségek feldolgozásának is…

A biobrikett és kiskert mintaprogramjáról ismertté vált Toldon az Igazgyöngy Alapítvány először képző- és iparművészeti, táncművészeti programmal kezdte mobilizálni a helyi közösséget. A festészet nem csak a gyerekek fantáziáját mozgatta meg, de a felnőtteket is könnyebb volt megszólítani a művészet által. Erről így ír az egyik szervező:  „Már korábban is megfigyeltem, milyen szívesen festenek, kézműveskednek [a felnőttek], amikor a gyerekekkel közös programokat szervezünk. Később már tudatosan is építettem rá, a „Mi meséink” című projektbe már szándékoltan vontuk be őket. És később is, adtunk nekik lehetőséget a falfestésnél, rajzolásnál. Eleinte csak a fiatalabb anyukák, néha szinte még gyerekként megélve a dolgot kapcsolódtak be. Később, pironkodva az idősebbek is. Sőt, néha az apukák is szerették volna megmutatni, mit tudnak. Aztán nyáron jött ez az ötlet. Egy, a blogunkat olvasó kedves hölgy küldte el a projektet, amiben, ha jól emlékszem egy afgán falu asszonyainak hímzéseit dolgozták be takarókba, faliképekbe a folton-folt varró klubok. Kérdezte, nem lenne-e kedvünk hasonlóhoz…”