Kihívás

Azok a csoportok, amelyek tagjai nem képesek meghallgatni egymást vagy építő kommunikációt alkalmazni, könnyen belecsúszhatnak egyfajta gyűlölködésbe.

Megoldás

Értékeld és fejleszd az együttérzés és a tisztelet megnyilvánulásait a közösségi munkátokban, népszerűsítsd az udvariasságot és az építő kommunikációt a megbeszéléseiteken és minden más területen, ahol tevékenykedsz.

Részletes leírás

Mit is jelent az építő kommunikáció? Mindenkinek megvan a saját elképzelése arról, hogy mit nem jelent; legyen szó akár arról, amikor goromba, szemtelen emberekkel találkozunk, akik képtelenek meghallgatni másokat vagy akár politikusok közötti televíziós vitáról. Felismerjük az építő kommunikációt, amikor látjuk, és ez sokat elárul az udvariasságról. Érdemes egy rövid pillantást vetnünk az udvariasságra, hogy megértsük annak egészséges és egészségtelen formáit.

Egészségtelen udvariasság (formalitás, túlzott előzékenység) fenntartja a már kialakult hatalmi viszonyt, ezáltal szembe megy az Átalakulás egy virágzó, fenntartható társadalomról való elképzelésével. Az udvariasság könnyen összetéveszthető a passzivitással. Bizonyos kultúrákban, például udvariatlanságnak számít, ha nők vagy egyes társadalmi vagy etnikai csoportok férfi tagjai bármilyen formában részt vennének a közösségi vagy politikai életben.

Virginia Shapiro így vélekedett a női jogok történelmi alakulásáró: „A nők számára egyáltalán nem volt lehetőség, hogy a politikában civilizált módon érvényesítsék érdekeiket.” Ahogy Ronald Regan fia, Michael hozzátette: „Végül is a forradalmak nem jöttek volna létre, ha nem borzolták volna fel a kedélyeket, és a forradalmárok sem az etikettjükről voltak híresek”. Természetesen az udvariasság könnyebb, ha a közösség tagjai egyetértenek egymással vagy megértik egymást. Shapiro azt mondta, „nehéz udvariasnak lenni, olyan helyzetben, amikor a résztvevők eltérő státusszal, történelmi, kulturális háttérrel vagy szándékkal rendelkeznek.”

Az udvariasság – vagy korrektebb megfogalmazással, az építő kommunikáció – nélkülözhetetlen egy Átalakuló kezdeményezésnél. Egy erélyes, durva személy sokakat eltéríthet az értékes munkától, amit bevállalnak, és ellehetetleníti az előrelépést. Az építő kommunikáció talán a leginkább a bölcsességről szól. Bölcsesség ahhoz, hogy megpróbáld megérteni a kollégáid álláspontját. Bölcsesség ahhoz, hogy nyitott maradj a meggyőzésre; ne ragaszkodj foggal, körömmel a saját elképzeléseidhez. Bölcsesség ahhoz, hogy előzékenyen, egyértelműen közelíts másokhoz.

A testbeszéd és az aktív figyelem sokat számít. Senki sem szeret olyannal beszélgetni, aki szemmel láthatólag inkább nem hallgatná őt. A keresztbe tett kar, a székbe süppedés, lábfejünkkel való dobolás, távolba révedő tekintet, és a szemmel láthatóan máshol járó gondolatok nem az igazi hallgatást jelzik. Egyenes tartás, figyelő tekintet, szemkontaktus és releváns visszajelzések mind tiszteletet és figyelmet jeleznek a másokkal való találkozás, a közös munka során.

A figyelő hallgatás néhány ismérve

a World Cafe-ból

• Úgy hallgassuk az előadót, hogy feltételezzük, valami értelmeset és fontosat szeretne mondani.

• Azért hallgatjuk, mert szeretnénk, ha hatnának ránk.

• Hallgatni azért, mert az előadó háttere, az ő látásmódja, függetlenül attól, hogy mennyire áll távol a tiédtől, szintén értékes és egy tágabb egész részét képezi, amit egyikünk sem láthat meg egyedül.

• Amikor beszélsz, törekedj arra, hogy világos és tömör legyél, és ne akard uralni a teret.

A nap végére, az építő kommunikáció igencsak előrevivő tud lenni. Lehet, hogy vannak helyzetek, amikor megéri udvariatlannak lenni, de mindannyian tudjuk milyen érzés megtisztelve lenni. Amikor valaki figyel ránk, jól érezzük magunkat, ellentétben azzal a frusztrációval, amit egy durva, destruktív személy vált ki belőlünk. Ha tudjuk, hogy bennünk mi kelt jó érzést, jelentősen segíti az Átalakuló közösségben végzett munkánkat, ha ezt mindig szem előtt tartjuk, és gondoskodunk arról, hogy akikkel találkozunk, ugyanezzel az érzéssel távozzanak.

Az Átalakuló Közösségek megbeszélései rendszeresen egy „Ki hogy van?" körrel kezdődnek. Ez több szempontból is hasznos. Egyrészt lehetőséget nyújt a résztvevők egymás iránti érzékenyítésére, hiszen a beleláthatunk egymás munkán túli életébe, esetleges gondjaiba, örömeibe. További haszna, hogy ha valakinek rossz hete, napja volt, egy ilyen nyitó kör nélkül nagy valószínűséggel a kommunikációján keresztül rátolná ezt a többiekre. Így viszont lehetősége van arra, hogy egy kicsit letegye a terhet. A többiek is könnyebben elfogadják, ha aznap esetleg nem mesterfokon űzi az építő kommunikációt, ha szűkszavú vagy mogorva, nem bunkónak könyvelik el, hanem csak tudják, hogy ez nem az ő napja. De ugyanez fordítva is lehetséges, ha valakinek nagyon jó napja/hete volt, annyira túlpöröghet, hogy nem bír magával a megbeszélés alatt, mindenbe belekotyog, és párhuzamosan magánbeszélgetéseket indít, ami zavarhatja a munka mentét. Viszont ha tudjuk az okát, könnyebb visszaterelni őt a mederbe.

Az eredeti angol szöveg már nem érhető el

Fotók: Bérces Dóra