Mitől sikeres az „átalakulóban” modell?

Az „átalakuló városok” modell 2006-ban indult a dél-angliai Totnes-ből. Azóta 43 országban több mint 1100 átalakuló közösség jött létre, és a folyamatnak még nincs vége... Az átalakuló közösségeket megtaláljuk megapoliszokban, lepusztult iparvárosokban, de idilli, Isten háta mögötti falvakban is. Mitől működik ez a modell ennyire különböző környezetben?

Íme néhány alapelv, ami az elmúlt évek során bevált:

Pozitív jövőkép

Ha nem tudjuk elképzelni azt a jövőt, amelyben élni szeretnénk, akkor nem is tudjuk létrehozni.

A dolgok változnak – a mi döntésünkön múlik, hogy egy olyan jövőben éljünk, amilyet mi szeretnénk, nem pedig olyanban, aminek csak elszenvedői vagyunk.

Figyelem felkeltés – egyéni válaszok

A médiából sugárzott információk ellentmondásosak.

A célunk, hogy minél árnyaltabban mutassuk be az embereknek a jelenleg zajló folyamatokat és a lehetséges jövőképeket. Hiszünk abban, hogy mindenki képes megtalálni a saját, egyénre szabott válaszát.

Ne dönts más emberek fontossági sorrendjéről – a helyzet ehhez túl összetett és feszültséggel teli!

Bevonás – mindenkire szükség van

Egy sikeres „átalakulóban” projektben minden készség értékes, hiszen közösen egy jól működő egészet alkotnak.

Kell a jó hallgatóság, kellenek kertészek, ezermesterek, konyhatündérek, szükségünk van bulira, jó beszélgetésre és vitára, inspiráló művészeti és zenei alkotásra, energetikai mérnökre, tervezőre, építőre, projektvezetőre…

Rugalmasság – erős, helyi közösségek építése

A rugalmasság a rendszer azon képessége, mely lehetővé teszi a reagálást, alkalmazkodást a változásokhoz úgy, hogy az továbbra is működik.

Néhány generációval ezelőtt a közösségeken belül alapvető készségek voltak az olyan, élethez szükséges ismeretek, mint például a növénytermesztés és –tartósítás, a ruhakészítés, vagy a helyi alapanyagokra támaszkodó építkezés.

Régen helyben készítettük a tortát, és máshonnan szereztük be hozzá a cukormázat. Mára ez megváltozott. Manapság már csak a cukormázat készítjük helyben, és hozatjuk messzebbről a tortát.

A probléma és a megoldás azonos méretű

A legtöbb problémára a válasz helyben rendelkezésre áll – a megoldáshoz nem kell másokra várnunk.

Az átalakuló modell mindig a problémák méretéhez igazított változtatásokat javasol.

Sok könyv és film azt sugallja, hogy az égők energiatakarékosra cserélése, az újrahasznosítás és a kisebb autók használata elég. Az átalakuló modell szerint (is) ez az ún. kognitív disszonancia állapotához vezet, amelyben az egyén számára a válasz már adott, de tudja, hogy ez nem fogja megoldani az eredeti problémát.

Külső és belső átalakulásra egyaránt szükség van

A kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk nem csupán az általunk használt technológiák hibáiból fakadnak, hanem egyenes következményei a saját világszemléletünknek és hozzáállásunknak.

A Földünk állapotáról szóló információk félelmet és fájdalmat kelthetnek, ami alapot biztosíthat annak, hogy az emberek megragadjanak a tagadás állapotában.

A pszichológiában használt modellek segíthetnek, hogy megértsük, valójában mi is történik körülöttünk és bennünk, és hogy elkerüljük azokat a nem tudatosan generált folyamatokat, amelyek a változások meghiúsulásához vezethetnek. Ilyenek például a függőséggel és a viselkedés változásával kapcsolatos modellek.

Egy önmagát sokszorozni képes modell – másolni szabad, sőt…

Az átalakulás modelljét egyre több, különböző méretű közösség próbálja ki, és alakítja saját igényei szerint a világ minden táján.

A cél, hogy olyan munkamódszereket alkossunk, amit könnyű lemásolni, tovább fejleszteni, és eltérő helyi viszonyokra adaptálni. Az információ, a kapcsolatok és az erőforrások szabad áramlása fontos alapelv az Átalakulásban, mivel lehetővé teszi a jó ötletek gyors terjesztését, és a kevésbé jó ötletek kigyomlálását, a rövid visszacsatolási körök révén.