2016. szep 16.

1. Tekints a lelkesedésre erőforrásként

Ismerd föl, hogy a lelkesedés egy értékes természeti erőforrás. Az emberek a környezetvédő mozgalomban nagyon keményen dolgoznak, hogy megóvják az erdőket, a halászterületeket, a réteket és itt fel kell soroljuk - mint védelemre szoruló veszélyeztetett területet – az aktivisták lelkesedését. Nagyon fontos felismernünk, hogy a lelkesedés egy értékes megújuló erőforrás, olyasvalami, amit meg kell becsülnünk és a középpontba kell helyeznünk. Amikor középpontba helyezzük, azáltal azt mondjuk, hogy ez azon dolgok egyike, amelyeknek a megóvására törekszünk. Hiszen ha ezt elveszítjük, azzal elvész a képességünk, hogy bármi mást védelmezzünk. Ez a kiinduló pont.

Ha ez megvan, akkor paradigmaváltás történik, programváltozás. Olyan, mintha azt kérdeznénk: „Mi a legfőbb mozgatórugónk?” „Mik a legfontosabb értékeink?”. Néha ezt elvetjük, mint pusztán „élvezeti faktort” vagy „gyengeséget”. Szerintem ez elég nagy hiba, mivel amennyiben a lelkesedést nem tartjuk központi kérdésnek, azt veszélyeztetjük, hogy így az aktivista lét csakis nagyon-nagyon kemény munkából áll, ám az emberek előbb-utóbb morcosak lesznek és nyomorultul érzik magukat. Nem túl vonzó perspektíva egy esetleges csatlakozó számára!

Látják ezeket a buzgó aktivistákat és azt gondolják „nincs valami sok öröm az életükben”. Ezáltal kétfelé választjuk a tevékenységeket: vannak a kötelességből végzett dolgok, pont amik nagyon altruistának és hasznosnak tűnnek, és vannak a kellemes dolgok, amiket kikapcsolódásként végzünk."