2016. feb 23.

Elköszönő sütemény

Fura egy helyzet, de megtanultuk szeretni: van, hogy közösségek kulcsemberei kiesnek a "vérkeringésből", mert úgy hozza a magánéletük. Ezek az élethelyzetek lehetnek keserűek vagy édesek, a mi dolgunk, hogy elfogadjuk: a közösségünk vezetője, koordinátora kicsit magával szeretne foglalkozni. Magyar Zitával is ez történt, most éppen babát vár. Viszont küldött maga helyett egy levelet és finom sütiket a záró-nyitó találkozóra. Annyira megható volt!

 

Zita kezdetben Nagymágocs alpolgármester asszonyaként csatlakozott a Kisközösségek Átalakulásban programhoz, kicsit ki is lógott a sorból... Később úgy hozta az élet, hogy a tisztségtől is elbúcsúzott, majd a hivataltól is: most éppen második gyermekük érkezésére készül. 

Az elmúlt időben újratervezte nemcsak Nagymágocs jelenlétét a programban, hanem saját életét is. Egy idő után már nem a település színeiben vett részt, hanem az általa kezdeményezett Puszta Ötös Térségfejlesztő Egyesület részéről, amely a derekegyházi Csupor Piac kiterjesztésén, illetve a szomszédsági együttműködésen munkálkodtak. 

Ahogy a hivatal felől egyre inkább civil vizek felé evezett, úgy érkezett el a "nagy váltás" is az életében: elkezdett komolyabban foglalkozni a cukrász szakmával, hogy majdan saját sütő vállalkozást indíthasson be. 

Az újabb és újabb süteményeket szerencsére sokat tesztelte rajtunk, úgyhogy emlékszünk a kecskeméti helyi ételes találkozóra hozott "kúcsos" kalácsára (lakodalmas kalács), a KÖRFESZTről a mákos csavart ropijára, meg a szép tortájára... istenem, de finom volt..., aztán most ismét küldött sós és édes finomságokat, például a képen láthatót is. Meg egy levelet. 

Na, ezek azok a pillanatok, amiket semmiféle indikátor nem jelez...

Csatolmány: