Mészáros Zsuzsa, közösségfejlesztő

1989-ben lettem először tagja, pénztárosa egy falusi egyesületnek, Hantoson, ahol tanítónőként és a klubkönyvtár vezetőjeként dolgoztam. Ebben a kis faluban ismerkedtem meg először a közösségfejlesztéssel Ács Sándorné és Bolye Ferenc jóvoltából. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy azt a fajta közösségépítő tevékenységet,amit Éva és Feri képviselt,közösségfejlesztésnek hívják. 1993-ban kezdtem el módszeresen tanulni. Vercseg Ilona, Varga Tamás, Huszerl József, Péterfi Feri, Piránszki Irén voltak a tanáraim. Miért sorolok ennyi nevet? Fontos emberek számomra abban, hogy egy életre adtak motivációt, tartást, barátságot.

Talán abból fakadóan, hogy valamikor közgazdasági szakközépbe jártam - és bár az érdeklődésem inkább humán jellegű volt - a szövetkezetben megtaláltam e kettő terület ötvöződését. A '90-es évek elején - azóta csak fokozódóan - izgatta az embereket egyenként és közösségben, hogy hogyan tudnak valamit közösen tenni annak érdekében, hogy gazdaságilag is talpon maradjanak. Közösségfejlesztőként sokféle közösséggel foglalkoztam, vidéki környezetben, ahol előbb-utóbb, de előjött a szövetkezet, közösségi vállalkozás létrehozásának gondolata. Az angol, majd svéd tanáraim kellően felkészítettek arra, hogy módszertanilag tudjam hogyan, s miképp kell ezt segíteni. Amire nem tudtak felkészíteni az a magyar viszonyrendszer. Ezt minden egyes fejlesztőmunkában újra és újra meg kell tanulni, meg kell élni. Az ország majd minden területén dolgoztam, hol fejlesztőként, hol tanárként. A Felső-Kiskunság, Kunbábony és környéke 1997 óta az otthonom és az életem középpontjában áll. Itt indult útjára a Civil Kollégium, amelynek kezdetektől tanára, a térségnek közösségfejlesztője vagyok. Hosszú lenne elsorolni, hogy mi minden történt ennyi év alatt.

Tapasztalatot szereztem többféle civil szervezet létrehozásában, vezetésében, közösségi vállalkozások létrehozásában, működtetésében. Dolgoztam mélyszegénységben élő emberekkel, egyetemi hallgatókkal, szakemberekkel. Fontosnak tartom, hogy az ember önzetlenül megossza minden tudását, tapasztalatát másokkal, mert így gyarapodik a közös tudás. Nagyon nehéz megteremteni az egyensúlyt abban, hogy mit tekintsek az én eredményemnek, mit a közösségének. A közösség javára szívesen lemondok, mert szerintem mit sem érne a tudásom közösség nélkül, tapasztalatot pedig máshonnét nem meríthetek.