mese

A Védegylet Kisközösségek Átalakulásban projektje során olyan sok mesés történet merült fel, hogy a csapat arra jutott, hogy ezekből a (nem)mindennapi sztorikból érdemes lenne egy mesekönyvet kerekíteni. Sok támogató is akadt az ötletre, így hosszú hónapok alatt, sok dolgos kéz munkájával összeállt a "Ha nem lenne, ki kéne találni - Tudatosságteremtő mesék útkereső közösségeknek" című kötet.
 

2015. nov 12.

Volt egyszer, hogy egy örökké nyughatatlan fehérnép rátalált a Jövő Megmentésének Útjára. Na, rá is lépett. Ezt az ösvényt a távoli angolszász vidéken taposta egy hórihorgas, mosolygó férfiú. A Rob. A mi asszonyunk Wakarlandon él, a pesti főváros zöldlombos vidékén, de hallott a hírről, s nem volt rest, keresett útitársakat országszerte. Talált is jócskán. Így, együtt haladtak aztán az Átalakulás Csapásán (ami egyébként nem csapás, hanem inkább áldás), s időről-időre leültek az utat szegélyező mérföldkövekre, hogy megbeszéljék, merre, mivégre, s hogyan tovább. Addig vickelődtek-vackolódtak, míg a norvég fjordok felől érkezett baráti biztatás, hogy adják át vándorútjuk élményeit másoknak. Na, ebből a szépre kerekedett kis csokrétából jutott bőven, s még maradt is...

Fordítóként, tolmácsként, (szöveg)íróként sokféle szervezettel és témával kapcsolatba kerültem, az üzleti életen, szórakoztatóiparon át a felsőoktatásig, a magasabb (és mélyebb) kultúráig, különféle fókuszú civil szervezetekig. Családomban több kecskeméti MÁKos (és építész) van, mint nem, ez a "nem" épp én vagyok. Kecskeméti igen, de én kézzelfogható alapanyagok helyett szavakból (és zenei hangokból) szeretek építkezni, amit jelenleg a budai hegyekben megbúvó társasház-paradicsomban gyakorlok. (Egy, szülővárosomban elképzelhetetlen méretű szánkópálya aljánál szabadúszok)

 

Feliratkozás RSS - mese csatornájára