Lókúton – más magyarországi falvakra is jellemző módon – a gazdálkodás kezd kikopni az emberek mindennapjaiból: baromfik még jópár háznál, itt-ott zöldséges kert és gyümölcsfák, disznó alig, kecske elvétve, fejős tehén egyetlen háznál van. A termőföldek nagy részén a TSZ gazdálkodik. Az öregek kihalnak, leszármazottaik gyakran inkább a városba költöznek. A lakosság létszáma egykoron majd 3000 volt, ma már kevesebb, mint 500 fő, és csökken. Olykor városi gyüttmentek beköltöznek, lassítva a népességcsökkenést.