Amikor megnyitott a műhely, nem reklámoztuk sehol, mégis jöttek az emberek, még a sajtótól is. Hogy kik jönnek ide? Akik maguk szeretnék szerelni a biciklijüket, akikben van lelkesedés és van idejük. Persze adott sokszor a félelem az ismeretlentől, az újtól, de jó az alap, hiszen a magyarok úgy általában szeretnek barkácsolni, szeretnek mindent megbütykölni. A Cyclonomiában alapjában véve képessé tesszük az embereket, legfeljebb megmutatjuk a fogásokat, de inkább elmagyarázzuk – nem javítjuk mások bringáját, nem egy szervizről van szó. Úgy működünk, hogy a hozzánk járók éves tagdíjat, műhelyhasználati díjat fizetnek, aminek ajánlott összege 3000 forint egy évre – ez magában foglalja a hely-, a zsír és a szerszámhasználatot. Ezenkívül nyilván vannak alkatrészek, eszközök, amiket felhasználnak az itt szerelők. Ezek szabadárasak, de az a célunk, hogy működjön a csere is; volt úgy, hogy 20 kiló lisztet kaptunk egy munkáért. A másik oldalon pedig az áll, hogy egy bérelt ingatlanban működünk, aminek havi bérleti díja és rezsije van.

A közösség kinőtte magát, az alapítók után sokan jöttek, sokfélék, új ötletekkel, fontos, hogy különböző gondolatok jelenjenek meg. Nemcsak bicikliket szerelünk, hanem politikai platformként is működik a közösség, mert antikapitalisták vagyunk, fontos a nemnövekedés, a fenntarthatóság eszméje. Beszélgetéseket tartunk, permakultúrás előadásokat szerveztünk, de úgy általában igaz: ha valakinek van egy jó ötlete, akkor az jöhet, van hely, csináljuk meg.

A célunk egyértelmű: tovább kell növelni a felhasználók számát, hogy egyértelműen és biztosan eltartsa magát a műhely. Másrészt pedig fontos, hogy kialakuljon az a bejáratott üzemmód, hogy az alapítóktól függetlenül is el tudja napi szinten működtetni magát a műhely.