2017. jan 14.

Ide nekem egy kis konfliktust!! - avagy a mediátor képzés utáni érzések

Amit mi teszünk, arról szól, hogy hétköznapi emberek a szomszédsággal összefogva igyekeznek alapvető változásokat elérni a szűken vett lakókörnyezetükben. Hogy legyen egészséges, helyi étel, kímélőbb a közlekedés, pezsdüljön a helyi gazdaság és az ott lakók álmai adják az alapját a helyi életnek. Igenám. De ahogy a tündöklő tekintetű önszerveződő kis csapatok nekibuzdulnak, előbb vagy utóbb felüti fejét a súrlódás. Aki katalizátorként megpróbált egy ilyen életerőtől duzzadó, határozott elképzelésekkel rendelkező csoportot összefogni, elősegíteni, hogy mindenkinek szava lehessen, hogy a döntéseket közösen hozzuk meg, na, látott már könnyekig megbántott embereket, sértődést, szóváltást - ez természetes is. Ezért gondolta az Átalakuló Közösségeket támogató csoport, hogy fontos lenne olyan eszközöket adni a közösségeket mozgató kulcsemberek számára, amellyel a konfliktusokat bátran és magabiztosan kezelik. Mindannyian izgatottan vártuk az első mediátor képzést... és most elmeséljük, milyen érzéseink vannak a tréning végeztével.

 

írta: Bérces Dóra, Fetykó Kinga, Zsoldos Vica

 

A keretek

A cél az volt, hogy az átalakuló közösségek katalizátorai lehetőséget kapjanak új készségek elsajátítására, amelyek segítik őket a helyi közösségi munkában felmerülő konfliktusok elrendezésében. A képzést az Átalakuló Közösségek támogatói csoport szervezte a LUSH anyagi hozzájárulásának köszönhetően a Védegylet közreműködésével. Képzőink gyakorlott mediátorok és trénerek: Balogh Ágnes és Matkovics István voltak, helyszínt két kispesti intézmény adott, a Forrásház és a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár.

 

Az a fránya konfliktus? 

Te úgy gondolod,  a konfliktus az valami csúnya rossz dolog, amit jobb elkerülni? Magam részéről a konfliktusokról jó ideje úgy gondolkozom, mint az élet szükséges velejáróiról. Tapasztalataim szerint a konfliktus egy lehetőség a változásra. A mediáció számomra egy eszköz, amely segít, hogy az egymással konfliktusban álló felek ráleljenek a számukra elfogadható megoldásra. Magában a mediációban nekem igen szimpatikus az a hozzáállás, hogy a mediátor nem próbál megoldást találni a helyzetre, hanem a feleket támogatja abban, hogy maguk alkossák meg a végeredményt. Közel áll hozzám ez a fajta nondirektív megközelítés. A mediációs képzés során típusokba soroltuk a konfliktusokat: kapcsolat, információ, érdek, érték, strukrúra alapú helyzetekre osztottuk a palettát. Ahogy a színek összekeveredhetnek, mire a vászonra érnek, az életben hasonlóan gyakori, hogy egy konfliktus alapja is egyfajta mix. A képzés során arra is hangsúly fektettünk, hogy megértsük és elfogadjuk, hogy bizonyos konfliktus helyzetek (még) nem alkalmasak a közös megállapodásra, mivel a felek aktuális megoldáshalmazainak nincs közös része. Ez idővel akár változhat is. 

irta: Zsoldos Vica

Ami történt...

Sajnos nem vagyok annyira aktív a kisközösségek átalakulós csoportban - hiszen a Grundk3rtből főképpen Gibbon az aki mindenhol ott van és napirenden van a felmerülő helyzetekkel-emberekkel. Elsősorban kevés embert ismertem - amikor jelentkeztem a képzésre, és bevallom nagyon izgultam és feszültem. 

A képzés első részében igazi science fiction-nek hatott az amit tanultunk. Miért is? Mert valós helyzetek modellezésével próbáltak a képzőink rávezetni a lényegre - hogyan tárjunk fel egy konfliktust lépésről-lépésre. amikor ezt profik csinálják, te pedig kívülről nézed - szemkerekedés és hümmögés ... ha magad is belecsöppensz és nem is nagyon tudod mit kellene kérdezni, de megpróbálod - hát van akinek elsőre megy, de van aki csak kínszenved (magam is). Mégis az első részben gyorsan elsajátítottunk minden olyan tudást, ami szükséges a mediációhoz - a többi már személy szerint csak az egyéni készségeken múlik és a nyitottságon. 

A második blokkra mindenkiben megérlelődött és kinyilatkozott a mediátor "én" - magam csak néhány embert figyeltem, akivel csoportban dolgoztam és azt kell mondanom, volt mérhető változás. Egy dolog komoly aha élményt nyújtott - hogy a mediáció folyamatában mennyire nehéz kikapcsolni a megoldó-segítő-tanácsadó énünket (erre mondták a képzőink, hogy "magával ragad a történet és elvisz egy irányba" vagy csak simán bevonódsz és akaratlanul is belép a saját értékrend) és maximálisan ráhangolódni az előttünk állókra-ülőkre. Abban a pillanatban amikor rájuk hangolódunk és empatikusan "kötődünk" - megszűnik a világ, teljesen meg lehet élni az értékrend zárójelezését és a folyamat elkezd önmagától "működni". 

A mediátori képzés számomra éppen szerencsés időpontban jött. Az első blokkban volt egy kis hiányérzetem - amikor az érzékenyítés témáját boncolgattuk, majd az utolsó nap belefutottam a kortárs mediáció módszerébe, ami lesokkolt végtelen őszinteségével. 

A kortárs mediáció fonalán jutottam el az erőszakmentes kommunikáció technikájához. Az emk keretén belül (hiszen bőven volt időnk a két blokk között hetekben gondolkodni, elmélyülni és okosodni) találkoztam avval ami számomra hiányként mutatkozott az érzékenyítésben - mire kell figyelni, ha kérdezünk. felkészülve az új tudással a második blokk első napján csúnyán belebuktam a technika mediáción belüli alkalmazásába, ám egy éjszakányi fejben "újra mediálás" után megtaláltam azt a rövid kérdés-megfogalmazási technikát amivel minden egyszeriből jobb lett. És ezt megkaptam visszajelzés formájában is a csoporttársaimtól, de megtapasztaltam a mediáció során is - a mediált karakterek között kialakult párbeszédekben. 

Nem tudom, hogy a való életben szeretnék-e mediátorként dolgozni, vagy segíteni embereknek konfliktusok megoldásában, az viszont biztos, hogy ha a saját konfliktusaimban keresni fogom a megfelelő hangnemet és kétszer is átgondolom azt, amit kimondok (remélem sikerülni fog ez a fajta tudatosság :P). 

irta: Fetykó Kinga