2015. máj 17.

Kispitye szerint a képzés...

Szokássá vált a program során, hogy ha valaki másik közösséghez látogat vagy képzésen vesz részt ír egy beszámolót az otthon maradottaknak. Sőt, a legtöbbször élőben is megosztja élményeit a többiekkel. Kispitye Attila, a MÁK (Mozgalom az Átalakuló Kecskemétért) egyik aktív tagja eképp látta a nagymágocsi csoportsegítő képzést.

 

A képzés lehetőségéről érintőlegesen már esett szó a közösségünk (MÁK – Mozgalom az Átalakuló Kecskemétért) levelezési listáján, akkor viszont még nem éreztem magam megszólítottnak sem az időpont, sem a téma által. Aztán a családi program változása, valamint egy kedves személyes meghívás hatására átgondolva gyors szervezéssel sikerült mégis biztosítani a részvételemet.

Pénteken telekocsit szervezkedtünk össze és a forgalmi helyzet miatt jó fél órás késéssel értünk Nagymágocsra. A részvevők szerencsére még nagyban reggeliztek, a szervezők pedig a programtervezetük utolsó simításaira használták ki az adódott csúszást, mielőtt végre összeült a csoport a helyszínként szolgáló házasságkötő teremben.

A fennkölt helyszín meglepő hűvössége többünket is felkészületlenül érintett, így megnövekedett az igény a technikai szünetekre. Szerencsére a meleg napsütéses nyári időjárás végig kedvezett, és az épület körüli festői környezet biztosította a feltöltődés és kikapcsolódás ideális lehetőségét.

A kezdeti megérkező köszöntő után páros vegyítési játékkal kezdtük az ismerkedést, amit egy hozott személyes jellemző kedvenc tárgy is elősegített. Aztán közös megállapodás kötésével lefektettük az együttműködési normákat. A házigazdák ismertették a helyszínt és megindult mind az önkéntes segítség, mind az esti közös program szervezése, amit végül is az ebédidőre toltunk ki. Visszatérve az aktualizált napi tematikához annak ismertetése után mozgásos gyakorlattal növeltük a biztonságos és figyelő légkör kialakulását: két vonalban egymással szemben felállva párokban elmeséltük egymásnak a képzés iránt támasztott elvárásainkat.

Következőként a térben felállva szó szerint átfogó képet kapott és adott mindenki az addigi csoportsegítői tapasztalatairól azáltal, hogy a maga által vélt pozíciót vette fel a feltett érdeklődő kérdésekre érzett válaszai alapján. Ezen „hőmérőzés” látható eredményei közül érthető módon inkább a szélsőértékek kerültek megbeszélésre, viszont a tapasztalható egység is komoly csapatkohéziós erővel bírt.

A szünetről visszajőve különféle csoportos összejövetelek képeit kellett elemezni, hogy azokon kik láthatóak, milyen formában és mit csinálnak. Öröm volt felismerni több képen is saját magam és a közelebbi közösség tagjait. Az eredményeket előbb kiscsoportban megbeszéltük, majd mindenki előtt prezentáltuk. Az összefoglalás érdekében a jelenlévőket két csoportra osztva a megbeszélések jellemzőit és folyamatait írtuk össze három kérdéskör mentén, majd kérdésenként a két csapat egy-egy tagja párbajszerűen ismertette a meglátásokat.

A közösen elfogyasztott ebéd után szerencsére kint maradtunk a meleg időben, ott folytatódott a képzés. Az kissé leülepedett hangulat felpezsdítés érdekében mindenkinek egy-egy csoportvezetői feladat megfogalmazását kellett szavak nélkül eljátszania. Aztán kis csoportokra különülve csapatmunkában kellett osztályozni a csoportsegítői feladatokat. Itt már lehetőség nyílt a saját kis csoporton belül az addig megbeszéltek alkalmazására és a csapat munkájának segítésére. Ezt az egyre lazított szabályokkal is igyekezték elősegíteni, miszerint át lehetett menni másik asztalhoz az ottani csoport munkájába és eredményeibe betekinteni, valamint hogy a rendszerezendő információ közé két kakukktojást is belekevertek. Sokan megtapasztalhatták az együttműködés nehézségeit is amennyiben nem voltak egyenlő mértékben egymásra tekintettel. Az eredményeket a kiscsoportok egy egy képviselője adta elő mindenki előtt.

A nap lezárásaként végre időt szakítottunk minden eddigi tevékenység elemzésére, amit idáig a felborult napirend miatt egyre csak halogattunk. Képzőink bepillantást engedtek a könnyed és játékos hangulat megteremtése mögötti elmélyült elméleti tudásukra és széleskörű gyakorlati tapasztalataikra azáltal, hogy a nap minden egyes megélt eseményéhez elmond(at)ták, mi történt tényszerűen, mik voltak a célok és a felhasznált eszközök, valamint elemezték ezek működését és hatását.

A képzés első napi programja itt formálisan lezárult. Vacsora alatt még tisztáztuk az esti továbbiakat, és autókkal felkerekedve átmentünk a szomszéd Derekegyházára, ahol az egyik lelkes részvevő bemutatta az általa vezényelt és megpályázott községfejlesztés kézzelfogható eredményeit (szennyvíztisztító, napelemes közvilágítás, művelődési ház, tereprendezett központ). Innen visszatérve a szállásra már nem maradt senkinek sem energiája további programokra, így hamarosan nyugovóra tértünk.

Másnap a reggeli készülődés és elpakolás után az egész csapat levonult a közeli kastély parkjába, és a festői környezetben egy kültéri játék segítségével gyakorolhattuk a különleges szituációk eredményes megoldásához szükséges gyakorlati együttműködést. A kitűzött játék lényege, hogy egy látó, de mozgásképtelen, kommunikációjában korlátolt (mindent ért de csak igen-nem válaszokra képes) embernek kellett összehangolnia két nem látó, de teljesen mozgás- és kommunikáció képes emberrel alkotott csoport munkáját, melynek eredményeképp közösen eljutnak egy kijelölt pontra. Ehhez össze kellett szedniük egy hordágyhoz szükséges két fát, lepedőt, ezekből hordágyat kellett készíteni, ezen kellett a nem látót a célba eljuttatni, ráadásul még egy elszórt iratot is be kellett gyűjteni. Igen hamar kiderült, mennyire fontos az eredményesség szempontjából a megfelelő szintű kommunikáció és a stratégiák mielőbbi kidolgozása. A korlátolt kommunikációs lehetőség míg egyeseket megbénított, másokat kreatív megoldások kidolgozására sarkallt.

Az eredményeket már a helyszínen analizáltuk, és a délelőtt további részét azzal töltöttük, hogy három csoportra osztva a délutáni gyakorlati rész prezentálását megszervezzük.

Ebédre visszatértünk a szállóhoz, majd időszűke miatt feszített tempóban nekiveselkedtünk a még hátralévő két elméleti blokk és egy gyakorlati probléma mintaszerű megoldásának saját magunk által vezényelt bemutatásához.

Az első csoport a csoportsegítők eszközeinek szemléltetésére és megismertetésére egy barkóba-szerű játékot talált ki, ahol mindenki hátára egy-egy eszköz neve került, azt kellett másokat kérdezve kitalálni, de egy személytől mindig csak egyet kérdezve vagy rákérdezve.

A második csoport a csoportsegítő képességeit szed(et)te össze úgy, hogy két csapatot alkotva egy-egy földre (körül)rajzolt ember megfelelő pontjához kellett a jellemzőket összeszedni és kreatívan ábrázolni.

Végül a harmadik, gyakorlati munkacsoport az eddig tanultakat a World Cafe módszeren keresztül alkalmazva a nyári Körfeszt szervezéséhez keresett felajánlásokat, gyűjtött össze gyakorlati tapasztalatokat és igényeket/ötleteket a kapcsolódó gyermek és szabadidős programokhoz.

Mindhárom csoport fél órás időkeretet kapott a feladatuk levezénylésére. Az ismertetett és elvégzett feladat után pedig egy gyors analízis is következett.

Mindezek után a zárókörben kiemelhettük személyesen, hogy mit viszünk magunkkal.