A szerdai nap filozófiai síkon folyt és a hatalom jelentéstartományának boncolgatásával telt. Mit nevezünk hatalomnak és mit hiszünk róla? Létezik-e igazán? Hogyan ragadhatjuk meg, mit jelent ilyen vonatkozásban az energia, az élelmiszer, a víz, a pénz, az információ, a legitimáció, a szervezettség?

Csütörtökön a gyakorlatok vizére eveztünk… Mészáros Zsuzsa, az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet egyik alapító tagja és vezetője nyitotta meg a napot. A közösségi részvételről tartott rövid bevezetőt illetve felolvasta gondolatébresztőnek Örkény István egyik egypercesét, a „Legszebb álmaink is megvalósíthatóak” címűt. Érdemes elmerengeni rajta…

Majd az élelmiszer önrendelkezés témája következett. A műhelybeszélgetésen négy közösség résztvevői meséltek arról, kik ők, mit csinálnak és miért fontos az önrendelkezés étel fronton. Tracey Wheatley, a Védegylet munkatársa és a Kisközösségek Átalakulásban projekt szakmai vezetője moderálta a beszélgetést. A Grund Kert két tagja: Kling Ferenc és Takács Viktória mesélt arról, hogy mire valók a közösségi kertek, hogyan alakult ki az övék a fővárosi nyolcadik kerületben, illetve hogy milyen festői jelenségek tűnnek fel és találják meg a helyüket a rendszerben. Például egy izmos, talpig férfi úriember, akit pusztán a vízhúzás hoz lázba. Ez a kép sokakban hosszantartó nyomot hagyott.

Az északi régióból hozott példákat Sélley Andrea, aki a miskolci Eleven Föld Szociális Szövetkezet ládarendszeréről mesélt. Hogy például ez milyen sokat jelent a panelben lakó gyerekeknek: egy kapocs, amely a földhöz köti őket. Az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet egyik alapítója, Léka Zsófia mesélt a Szövetkezet létrejöttéről, annak céljairól, illetve például egy érdekes kísérletről: a közösségi pulykanevelésről. A közeljövőben szeretnének többet foglalkozni a vadon termő ehető növényekkel és gyümölcsökkel, gyűjthető gyógynövényekkel, valamint már megtették az első lépést a közösségi zöldség- és gyümölcsfeldolgozó helyiség létesítésére: megvették a telket. A Kecskeméti Szatyor csapatát Bérces Dóra képviselte, az egyik alapító, aki mesélt a bevásárlóközösség céljairól – hogy vegyszermentes zöldségeket vegyenek, illetve arról, hogy ez a kezdeti ártatlan kis vágy hogyan  hordozza magában a vidékfejlesztést, a közösségépítést, s hogyan válik egyre izgalmasabbá a feladat: megtartani az elvet megelőzni a túl nagyra növekedést.

A délelőtt további részén a peremhelyzetben élőkre fókuszáltunk. Arra keresték a résztvevők a választ, mire hat a közösségi beavatkozás és mire nem. Illetve hogy hogyan lehetne helyzetbe hozni a mélyszegénységben élőket. A műhelymunkát Halmai Zsuzsanna, a Köztérháló munkatársa vezette. Három helyről érkezett beszámoló: a pécsi Hősök terei munkacsoportot képviselte Kalányos Zsolt valamint Világos Linda. Ők arról beszéltek, hogyan lehet a peremen közösségben élni. Zsolt az egykori bányászvárosi részen lakik, ahol a helyiek 70%-a roma. Zsolt megelégelte a kilátástalanságot, az omladozó házak látványát és tenni akart a közösségéért, de több nekifutása sem járt sikerrel. Két éve azonban a terepen dolgozó szervezetek összefogásával beindult egy komoly fejlesztő munka, amely a helyben élők helyzetbe hozását tűzte ki célul. Ebben dolgozik Linda coachként a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület munkatársaként. Zsolt elmesélte, hogy a városrész fejlesztésének tervezési munkálataiban is részt vettek a helyiekkel és az egyik legfontosabb lépés az volt, amikor tudtak nemet mondani egy nélkülük kitalált elemnél és képesek voltak összeülni az illetékes féllel és közös megállapodásra jutni. Szó esett arról, hogy a mélyszegénységben élők felzárkóztatási kísérleteiben a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek, hogy az ott élők véleményét nem kérik ki, illetve hogy olyan dolgot akarnak nekik adni, amire nincs szükségük. Illetve még egy fontos dolgot kiemelnénk: a fejlesztési munka legelejétől tudatosították a helyiekkel, hogy a segítők ki fognak vonulni a terepről.

Az észak-abaúji settlemenekből kinőtt helyi termékekről beszélt Sélley Andrea, a Dialóg Egyesület színeiben. Ami nagyon jól megy: az egykori fonó intézményét ellátó generációkat és különféle tudásokat összehozó alkalmak. Ezek arra szolgálnak, hogy a közös tevékenység alatt megosszák egymással tudásukat az emberek, egy példa: a közös csigatészta készítés. Több abaúji település is rendelkezik helyi termékekkel, ezekből rendeztek kiállítást, amely jó alkalom volt a hálózatépítésre.

A kaláka keretek közt történő lakóépület felújítás gyakorlatáról mesélt Oláh Roland, aki egyebek közt  Ágon, egy baranyai zsáktelepülésen vett részt ilyen jellegű projekt beindításában. A munka közösségi beszélgetésekkel kezdődött és ami számára megdöbbentő volt, hogy rögtön az első alkalmakkor már konkrét célok jelentek meg. Az első évben 6-8 ház felújításába kezdtek bele, a hozzávalókat környékbeli tüzépekről, vállalkozóktól kapták. Fontos tudni, hogy egy óra kalákamunkát körülbelül két hétig tart megszervezni, tehát nem a hatékonysága miatt, hanem a közösségépítés, az önszerveződés tanulási folyamatai miatt fontos. Januártól a Habitattal szövetkeztek, ez nagy lökést adott a programnak. A vályogtechnológiát régóta szerette volna behozni a repertoárba, jövő héten egy tapasztó workshop keretében megindul valami…

A délután folyamán a városmegújításról, szociális városrehabilitációs programokról, közösségi tervezésről volt szó Péterfi Ferenc témavezetésével. Ezzel párhuzamosan folyt egy másik műhelymunka, ahol a felelősség új dimenzióiról beszélt Süveg Tiborné, aki szakdolgozati témáját mutatta be.

A vacsora előtt még két műhely közül lehetett választani: a másféle pénzről, illetve „Melegen ajánljuk” címmel az energia kérdéskörét járták végig. Ebben érintették a szociális tűzifaprogramot, a biobrikettálást, a rakétakályhát és –tűzhelyet, a venyigekötegelést – mint alternatív tüzelőanyagot, illetve a szigetelés kérdéskörét.  

A mai napon a tudásról esett szó. A közösségi tanulás a közösségfejlesztés folyamatában címmel tartott szakdolgozati témabemutatót Molnár Aranka. „Kulturális hatalom” címmel folyt az egyik műhelymunka, a másik pedig „Közmunkás Mozgalom a Jövőért” címmel a közmunkások helyzetével foglalkozott.