2017. szep 20.

Permakultúra újratöltve! - avagy képzés volt Nagyszékelyben

Volt egy álmunk: lehetőleg minél több embernek továbbadni a permakultúra lényegét és pár könnyen használható eszközt. Úgyhogy elkezdtünk dolgozni egy négynapos képzésen a Magyar Permakultúra Egyesület tagjaival és Baranyai Vitáliával. Ez több, mint egy ízelítő, de a kéthetes alapképzésnél nyilván kevesebb. A kész anyagot Szentesen teszteltük nyáron, kicsit csiszoltunk még rajta, aztán most Nagyszékelyben hirdettük meg a második képzést. Erről írtunk közösen rövid élménybeszámolót. 

 

Fontos törekvésünk a képzéseinken, hogy minden résztvevő valóban részese lehessen a folyamatoknak, emiatt a feladatokat is közösen végezzük el: a helyszín rendbentartása, a főzés, mosogatás és a cikkírás is ide tartozik. Hárman vállalták el, hogy megírják, mit vittek haza Nagyszékelyből. Íme a végeredmény.

 

Kurucz Jocó írása

Egy elfogult ember vallomásai

 

 „Minden, ami az emberrel történik, szervesen azonos azzal, akivel történik.”
Aldous Huxley


Ma hallottam egy barátomtól, hogy a pásztói Szűz Mária-szobor könnyezni kezdett június végén. Csodálatos könnyezésről beszélnek. Nem szándékozom összehasonlítani a jelenségeket, szentet a profánnal, satöbbi, meg elfogult is vagyok, de legalább bevallom: valami csodálatos események lódultak meg velem, velünk a múlt héten, a libák csapatostul másztak a bőrünk alá a gyönyörtől.
Visszagondolva beugrott Tarkovszkij gyomrosa, a Sztalker. A rendező ezt a filmet tartotta "legnek" az életművében, mert nincs benne semmi felesleges. Szeretek túlzásokba esni, ha tudom, túlzásokba vagyok esve. Most éppen tudom.
A nagyszékelyi sztalkerek, Etelka és Attila, valamint a külső szakértők, Dóri és Vitka magabiztosan, dadogás és affektálás nélkül vezettek a Zónák buja sűrűjében. Mi pedig, az utazók, kostolódó permakultúra-nebulók, cefetül jól szórakoztunk.
Mindannyian hoztuk kérdéseket magunkkal. Na meg: a kételkedés csípős, pimasz bolháit, hogy mitkeresekénitt, miezazegész? Meg lehet ezt tanulni? Tanítani? Aztán, lassan, de biztosan rájött az ember, amikor egy húron kezdtünk rezegni, hogy itten kérem szépen nem az a hagyományos értelemben vett frontális oktatási forma szerint lesznek a dolgok tollba mondva, hanem: szemlélet-átadás következik, és a tudatosságunkat fogjuk kicsit pókhálótlanítani. Plusz ablakot is pucolunk, hogy kifele is lássunk.
Volt is itt aztán minden: ki-ki meggyúrta a maga kenyerét, amit közösen ettünk meg reggel, délben, este – bármikor. Mézzel, vajjal, lekvárral, magában. Ki talicskát tolt - komposzttal, kaviccsal rakottan -, ki a cuclit nyomta a kecskekölkök szájába, amíg a másik az erdőkertben tüsténkedett. Meglátogattuk a magbankot, és gondnokát, Máriát, aki bár nem könnyezett, mégis csoda egy nőszemély.

Nem torzsalkodtunk, nem irigyeltük el a másik gumicsizmáját. Amikor egy csokor jó fej ember összejön és tudja a dolgát, nincs apelláta, elkezdődik a teremtés.
Ha tudnám, kinek kell címezni, itt és most írnék egy kérelmet, hogy nyissák meg a hétköznapi hősök csarnokát, mert javasolnék néhány embert felvételre azokból, akikkel az elmúlt napokban találkoztam Nagyszékelyben. De így, hogy kimondtam, már létezik is, nemdebár’? Szóval, tessék befáradni kedves barátaim!

 

 

Sall Fanni írása

Nagyon örültem, hogy végre eljutottam Nagyszékelybe, eddig csak legendákat hallottam róla. Az ott élők sok mindent megvalósítottak, ami számomra nagyon inspiráló, és hasznos, a saját közösségembe integrálható példa.

Mi történt a négy nap alatt?

A négy nap alatt ízelítőt kaptunk a házigazdák szemléletéből, és tapasztalataiból, mivel környezetüket és életüket a permakultúra elvei szerint alakítják régóta, az elmélet rögtön gyakorlatban is látható volt. Megismerkedtünk a helyszínnel, egymással, és a permakultúrás szemlélet alapjaival. Én másodszor voltam ilyen képzésen, ezúttal is munkára inspirálva tértem haza. 

- Mit tanultunk és mit csináltunk? Ez olykor összeért?

Az elméleti részek közben a a házigazdáknak, Etelkáéknak segédkeztünk, gyümölcsöst gyomláltunk, erdőkertet tisztítottunk, állatokat etettünk. A gyakorlati munka közben is végig beszélgettünk, rengeteg hasznos infót kaptam, például a víz megfogásával kapcsolatban.

- Melyik volt a legtanulságosabb/legszebb/legérdekesebb pillanat?

A legérdekesebb számomra a kollektív nevetőgörcs volt a prezentációnk közben egy feszült helyzet után, amilyet még soha nem tapasztaltam.

- A legkedvesebb AHA élmény?

AHA, szóval a lavórból fürdés kényelmes is lehet!

 

 

Barta Nóra írása

A korábbi években többször jártam már Nagyszékelyen mint önkéntes, de négynapos permakultúrás tanfolyamon még nem vettem részt, úgyhogy kíváncsian vártam ezt a pár napot. A permakultúra elvei halványan rémlettek egy korábbi nyílt napról, és az internetről, de most a gyakorlati feladatok által értelmet is nyertek. Ez egy bevezető tanfolyam volt, de így már legalább látom, hogy még mennyi mindent lehet tanulni a témában. Nagyon tetszett, hogy a fő gyakorlati feladat nem elvont téma, hanem a tanfolyam helyszínének permakultúrás szemlélettel való megtervezése volt. 

A résztvevőkkel nem ismertük egymást, de hála az ismerkedős köröknek és néhány csapatépítő feladatnak, a tanfolyam alatt összerázódtunk. Csak azt sajnálom, hogy mire összeszoktunk, vége is lett.  Remélem, lesz még folytatás. 

 

Mivel a közös kenyér sütés alatti haiku körből kimaradtam, itt bepótolom: 

 

Kenyerünk bent sül,

Sok cimbora körben ül,

Melegség itt-ott.