2016. feb 19.

Szándék szövetet szőni…

Amikor akarunk valami nagyon jót, de még pontosan nem tudjuk mit, az mindig egy nagy kihívás – főleg beszélni róla. Most harmadjára jöttünk össze, s újfent gondolkodtunk róla, mit szeretnénk közösen elérni, mi, akik valamiféle „közösségek segítői” vagyunk. Mit hozhat az együttműködésünk és egyáltalán hogyan is fogjunk hozzá a közös munkának? Ez alkalommal Kunbábonyban, a Civil Kollégiumban jöttünk össze egy hosszú péntek estére és dolgos szombatra.

Nagyjából negyedévente ülünk össze ebben a körben, néha bővül egy-egy új résztvevővel a kör: most például Andacs Noémi érkezett, akinek a Tudatos Vásárlók Egyesületének tagjaként például az ökokörök hazai elterjesztését köszönhetjük. Eljött a Civil Kollégium Alapítványtól Mészáros Zsuzsa, az Inspi-Ráció Egyesülettől Szép Éva és Vágvölgyi Gusztáv (Pabló), a Kisközösségi Programot Kükedi Zsolt képviselte, a Zöld Utak Módszertani Egyesület tagjaként jött Budai Krisztina, a Magyarországi Átalakuló Közösségeket Támogató Csoport részeként vett részt Kovács Bence, Tracey Wheatley és Bérces Dóra.

Hogy mi is történt pontosan, azt egy olyan cikkben írtuk meg, amelyben minden bekezdést más vállalt be…

 

Miért is találkoztunk? (Tracey)

Ez a harmadik ilyen összejövetel volt, eddig a leghosszabb és legtartalmasabb találkozó. Addig ismerkedgettünk, most kezdtünk a konkrétumok irányába mozdulni, és ugyanakkor közelebbről látni egymást, összecsiszolódni. Az a jó egy alakuló csapatban, amikor biztos keretek között látjuk egymás kis furaságait, kóstolgatjuk egymás egyéniségét, egymás gondolatain kezdünk pörögni: akkor érezzük, hogy szellemileg fogunk ebből az együttlétből nőni, töltődni.

A Kisközösségek Átalakulásban projektes kalapban megálmodtuk ennek szükségességét kb. két éve. Először Budapesten, a Részeg szabóban találkoztunk - a Civil Kollégiumból Mészáros Zsuzsa, a Kisléptéktől Kajner Péter, Kisközösségi Programból Sáfián Fanni, Pabló az Inspirációból, én (Tracey) és Attila az akkortájt kezdetleges KKÁ-ból. Így tettük meg az első lépéseket hogy olyan embereket hozunk össze, akiről feltételeztük, hogy 

- ők is saját lakóközösséggel keresnek egy hasonló „átalakulást” 

- ők is sok-sok más helyi közösséggel dolgoznak együtt, valami folyamatsegítő szerepben

- mindenkiben a közösség, az igazságosság és a zöldség is nagyon erős érték.

Tudjuk mit jelent helyi katalizátornak, helyi segítőnek lenni, mit jelent hidat képezni más közösségek felé, intézmények felé. Így érezzük saját bőrünkön az örömöket és frusztrációkat, melyek ezzel a szerepvállalással járnak; tudunk „közös nyelvet” beszélni másokkal, akik ilyen szerepet akarnak vállalni. Vannak, akik „hidat” jelentenek más hálózatok felé, kutatnak, méhecskéznek és ezzel ötleteket, gyakorlati lehetőségeket is hoznak-visznek. 

A kör azóta bővült: jöttek a Pandorások, a Green Dependentesek, az Ökokörösök; kezdtünk alkotni valamit együtt, ami még a formáját keresi. 

Így együtt egy szövetet kezdtünk szőni, erős képi világgal ábrázolva. Hogy pokróc, terítő vagy szőnyeg lesz belőle, azt még nem tudjuk. De egyértelmű volt, hogy tudatosan és érzelmileg is felfogjuk mi a szándékunk a hangyás, méhecskés, pókos sokszínű szövéssel; mintázatokról, fraktálokról, utakról és körökről beszélgetünk, dúlákról és magzatokról, erős metafórákra kapaszkodva, kerestük, hogy melyek kik vagyunk mi „közösségek közösségének segítői” és melyek a közös értékeink, és hogy mi a többszörös abban, hogy együtt vagyunk? 

Ezért találkoztunk. Ha lehet egy önbeteljesítő álmunk: nem megyünk az árral szemben, mi magunk vagyunk az ár. Legyen belőlünk árvíz.

 

Mit csináltunk? (Pabló)

Azzal kezdeném, hogy mit nem csináltunk. A "Közösségeink gazdaságilag" rész elmaradt, azaz Pabló (én) nem tartotta meg az előadását. Mert a csapat nagyon rugalmasan arra haladt, amit most aktuálisnak érzett. Ezt Pabló szorgalmazta leginkább, mert szerinte még nem tartunk ott, de lehet csak nem készült fel az előadásával… Amit csináltunk egy mondatban úgy foglalnám össze: hogy azzal foglalkoztunk, kik vagyunk egyenként és kik vagyunk közösen, azaz mi az értelme annak egyénileg és a közösségeinkre nézve, hogy ezekbe a találkozásokba energiát rakunk. Tehát tartalmilag azzal foglalkoztunk, ami az előzetesen kiküldött meghívóban is szerepelt, azonban nem abban a tematikában. A tematikát magunk alakítottuk, közös megegyezésekkel.

Egy alapos ismerkedéssel indult az este amiben összegyűjtöttük az összes"kalapunkat". Döbbenetes látvány volt ezt egy asztalon látni…

Aztán a reggel ránéztünk erre az eredményre, átéreztük annak a felelősségét, hogy az összes cetli mögött emberek, közösségek vannak. Majd úgy határoztunk lekerekítjük a tegnapi bemutatkozásunkat az egyéni küldetéseink megvalósításával és az ezekből összegyűjtöttük a számunkra fontos (közös) fogalmakat. A végén megállapítottuk, hogy a fogalmak mögött lévő értékeink nagyon közel állnak egymáshoz, azaz közös érték alapon vagyunk.

A „kik vagyunk mi?” kérdésre született egy konszenzus közeli válasz: közösségek közösségeinek segítői, akik egyszerre segítenek belülről és egyszerre kívülről.

A folyamat közben két listát is elkezdtünk gyűjteni, az első egy parkoló pálya volt, ahol a fogalmaink (szakmai) tisztázási igénye szerepelt nagyobb részt. A másik listán pedig azt gyűjtöttük, hogy miért érdemes nekünk összekapcsolódni, összejárni, mit fogunk csinálni a találkozóinkon. Ha nagyon profánul akarom megfogalmazni: mi a közös érdekünk!? A végén ehhez azt is összegyűjtöttük, hogy jelenleg milyen eszközökkel (megjelenési alkalmak, online felületek) rendelkezünk. Tehát, nagyon egyszerűen leraktuk az együttműködésünk alapjait.

Hogy ez nem hozott túl sok praktikus eredményt? Szerintem ez nem probléma, hiszen lehetett érezni, hogy amit megbeszéltünk, abban van az energia és ez az energia képes minket újból és újból összehozni, mert így már sokkal jobban látjuk az értelmét az együttműködésünknek.

 

A számomra legfontosabb kifejezések, melyek elhangzottak (Éva)

Amikor Tracey mondta a közösségi szövet kifejezést, rögtön megjelent előttem egy gyönyörű, tarka perzsa szőnyeg. Mindannyian szőjük a közösségek szövetét, akik sokszínűek, ahogy mi is. Nagy felelősségérzettel végezzük ezt a munkát, együttműködünk, összekapcsolódunk, ahogy általunk a közösségek is össze fognak kapcsolódni. Ezzel lesz a szőnyegünk nagyon erős, azaz a közösségek ereje és hatása nagy. Aki része a szőnyeg készítésének - bármilyen szerepben - megtapasztalja a közösségi létélményt

 

A bőségtálról, mint a találkozó fénypontjáról (Gyemi Ildikó, Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet)

A hozzánk érkezők vegetáriánus ételeinek elkészítésekor a következő szempontoknak igyekszünk megfelelni:

- az ételeket helyben termő és helyben termesztett (a közösségi kert és helyi kistermelő által), az adott évszaknak megfelelő alapanyagokból készítsük, így követve a természet rendjét és harmóniáját.

- olyan ételek készítésére törekszünk, melyek táplálóak, teljes értékűek, gondosan összeválogatottak és ízletesek, ízvilágukban benne az öt alapíz, színvilágukban pedig az öt alapszín gazdagsága

- hogy az étel az aktuális évszaknak megfelelően, ne csak emésztésünkre, hanem energiaszintünkre is pozitív hatást gyakoroljon.

Ezért készült a kunbábonyi földben termett sütőtökből a csípős gyömbéres krémleves, mely a tél végén melegítő hatással van szervezetünkre. A tepsiben sült lilahagymás, paradicsomos bab igazi téli étel, vegáknak gazdag fehérjeforrás. A paradicsom, darált paprika, a fűszeres szósz, amivel összesült a közösségi kert termése, és a szövetkezeti tagok keze munkája. A szezámmagos zöldbab szintén a kertünkől származik: a tavalyi év csúcstermése, fűszerkerti kakukkfűvel. Az idénysaláta minden étkezés kihagyhatatlan eleme, főleg, ha a hozzávalók a leszedés utáni egy órán belül már a tányéron vannak (...ez most nem így történt, de majd nyáron...). A fokhagymás, citromos tepsis krumplival és a tzatzikivel egy kis görög hangulatot volt szándékunkban csempészni a résztvevők lelkébe.