Mindig jó, ha kicsit tágabb tontextusba helyezzük a munkánkat. Tegnap például a MÜSZIben a norvég civil alap lebonyolítói hívták össze a „nagy norvégos” projekteket, hogy meséljenek arról: milyen eredményeket értek el, milyen tanulságokat vontak le az elmúlt majd’ két év alatt. Mindenki ennek fényében készült egy rövid előadással és persze megbeszéltük kis és nagy körben is a felmerült kérdéseket, az ezekre adott válaszokat.
Bár igyekszünk a jelenben lenni, de óhatatlan, hogy folyamatosan próbáljuk a múltat értelmezni, s a jövőt tervezni. Időnként leülünk mérföldkövekre, elgondolkodunk a tanulságokon és a jövőről való álmunkat lebontjuk apró tettekre. Egy ilyen álom az, hogy a fenntarthatóságra törekvő közösségeket támogatókat egy nagy csapatba gyűjtsük, s mint kiderült, a megjelentek számára is ez egy fontos vágy volt eddig. A találkozó megszervezése pedig az az első apró tett, amelyet remélhetőleg még sok lépés követ majd.
A közösségi munkában hajlamosak vagyunk az éppen előttünk álló feladatokkal foglalkozni: papírok, szerződések, találkozók, szervezés... s mindig az ünneplés, a többiekkel való szeretetteljes kapcsolatok kialakítása, a befelé figyelés marad utoljára. Pedig ezek erősítik leginkább a közösségünket. A Pandora Egyesület világlátása nagyon rokonszenves: ők a természettel és a magunkkal való harmonikus együttélésre törekszenek. Most éppen egy nyílt estre hívnak mindenkit.
A kőhegyi kétnapos stábértekezleten jó egy hónapja még óvatosan terveztünk: két fő csapásirányt is megnéztünk. Hogyan folytatjuk a munkát, ha nyerünk az NCTA kiegészítő pályázatán és miként, ha nem? Bár még nem koccintottunk, de minden okunk megvan az örömre: tetszett a pályázatunk, úgyhogy tavaszig kapunk még egy kis pénzt a folytatásra.
Tudjátok mi a COP21, ugye? Amit Párizsban rendeznek november vége, december eleje között? COP21 - Conference of Parties 21. Nem, ez nem egy a nagy konferencia bulikról, sajnos, annál sokkal komolyabb. Ott találkoznak azok az államok, akik aláírtak sok évvel ezelőtt, 1992-ben Rióban egy megállapodást, hogy tesznek valamit az ember által okozott éghajlatváltozás ellen, a klímakáosz elkerülése érdekében.
Volt egyszer, hogy egy örökké nyughatatlan fehérnép rátalált a Jövő Megmentésének Útjára. Na, rá is lépett. Ezt az ösvényt a távoli angolszász vidéken taposta egy hórihorgas, mosolygó férfiú. A Rob. A mi asszonyunk Wakarlandon él, a pesti főváros zöldlombos vidékén, de hallott a hírről, s nem volt rest, keresett útitársakat országszerte. Talált is jócskán. Így, együtt haladtak aztán az Átalakulás Csapásán (ami egyébként nem csapás, hanem inkább áldás), s időről-időre leültek az utat szegélyező mérföldkövekre, hogy megbeszéljék, merre, mivégre, s hogyan tovább. Addig vickelődtek-vackolódtak, míg a norvég fjordok felől érkezett baráti biztatás, hogy adják át vándorútjuk élményeit másoknak. Na, ebből a szépre kerekedett kis csokrétából jutott bőven, s még maradt is...
A Kisközösségek Átalakulásban csapata egy plakátsorozatot készített, amely bemutatja az utóbbi két évben létrejött projektek kisebb-nagyobb eredményeit, az együttműködő közösségek munkáját. Összességében nagyon szép képet alkotunk együtt! S ha szeretnétek, ti is kaphattok belőle...
A Green European Foundation és az Ökopolisz Alapítvány ECOPRO című nemzetközi programjának keretében pozitív helyi példákat, jó gyakorlatokat, új utakat és kitörési pontokat keres. Várnak minden érdeklődőt november 24-én 14.30-18.00 óra között az Andrássy út 98. alatti MagNet Házban tartandó nemzetközi műhely-konferenciára.
Tracey Wheatley, a Kisközösségek Átalakulásban program szakmai vezetője is tartott egy előadást a Humusz Szövetség által szervezett Nulla Hulladék konferencián. A fővárosban november 2-4. között megtartott eseményen szakértők, önkormányzatok és civilek jöttek össze, hogy a hulladék csökkentése felé vezető utakról beszéljenek.
Fetykó Kingha a Grundk3rt egyik tagja nemrégiben Kecskemétre költözött, s remélhetőleg hamarosan a MÁK (Mozgalom az Átalakuló Kecskemétért) tagjává válik. S párjával nemcsak hogy összebútoroztak, hanem még össze is házasodtak... A nagy napról és a grundkerti emlékeiről írt egy kis szösszenetet. Íme.