Fura egy helyzet, de megtanultuk szeretni: van, hogy közösségek kulcsemberei kiesnek a "vérkeringésből", mert úgy hozza a magánéletük. Ezek az élethelyzetek lehetnek keserűek vagy édesek, a mi dolgunk, hogy elfogadjuk: a közösségünk vezetője, koordinátora kicsit magával szeretne foglalkozni. Magyar Zitával is ez történt, most éppen babát vár. Viszont küldött maga helyett egy levelet és finom sütiket a záró-nyitó találkozóra. Annyira megható volt!
Amikor akarunk valami nagyon jót, de még pontosan nem tudjuk mit, az mindig egy nagy kihívás – főleg beszélni róla. Most harmadjára jöttünk össze, s újfent gondolkodtunk arról, mit szeretnénk közösen elérni, mi, akik valamiféle „közösségek segítői” vagyunk. Mit hozhat az együttműködésünk és egyáltalán hogyan is fogjunk hozzá a közös munkának? Ez alkalommal Kunbábonyban, a Civil Kollégiumban jöttünk össze egy hosszú péntek estére és dolgos szombatra.
Két év – két tucat közösség. Vajon mit hozott ez a dolgos időszak mindannyiunk életében? Mi valósult meg a tervekből? Mi sikerült? Mi okozott nehézséget? Időszerű kérdéseket feszegettünk azon a hétvégi kétnapos találkozón, melyet több részre is bontottunk. Összefoglalva nevezhetjük nyitó-záró találkozónak.
Valami véget ért és egy más dolog elkezdődik… A Kisközösségek Átalakulásban program két éve alatt több fenntarthatóságra törekvő közösség osztotta meg egymással tudását, tapasztalatait, a Norvég Civil Alap támogatásának köszönhetően rengeteg izgalmas dolog történt, s most lezárjuk a közös munkát. Viszont nem fejezzük be: a jövőben más formában folytatódik ez a fajta együttműködés, várunk új közösségeket, csatlakozókat, akik hisznek az alulról jövő kezdeményezések erejében és abban, hogy a birtoklás helyett a megosztás lesz a jövő kulcsszava.
A hosszúhetényi HÉT kör a Kisközösségek Átalakulásban Program támogatásával egy mobil, fenntartható aszalógépet készíttetett amit közösen használnak.
Legyél egy a tíz közül! Szeretnél egy helyi filmvetítést szervezni, egybekötve egy közösségi beszélgetéssel vagy a Kisközösségek Átalakulásban plakát kiállitással?
Sok tervünk van idénre veletek és már túl is estünk az első stábtalálkozón, ahol a közeljövőben ránk váró dolgokat rágtuk át. Egyelőre a tavaszig tartó időszakot veséztük ki.
Az eddigi legizgalmasabb képzés volt ez. Mindannyian – kik résztvevőként először próbáltuk ki magunkat istenigazából trénerként – lázban égtünk. Tudtuk, hogy elfogadó lesz a légkör és mégis úgy izgultunk, mint egy csapat gyerek. Készültünk, terveztük, hogy milyen lesz a pillanat, amikor a többiek elé lépünk és mindannyian megkönnyebbültünk a kétnapos képzés végével. S volt abban valami nagyon felemelő, amikor arra gondoltunk: hogyan tovább?
A paradigmaváltás a munkánkban is érezhető: a legtöbben cuki idézettel és angyalkával komponált karácsonyi üdvözletekkel kezdik telerakni a postaládánkat, tömött szatyrokkal rohangálnak és idegesen dudálnak az egyre nagyobb forgalomban – mindezt az irodai munkából lecsippentett időben. Mi meg a legidétlenebb időpontokban próbáljuk behozni az elmaradásainkat, mert jócskán bespájzoltunk tennivalókból az év utolsó heteire is… Például most hétvégén megint tréning: a képzők képzése.
Már két Átalakuló Közösségek képzést tartottunk: az alapfokút és a haladót, úgyhogy ideje volt egy lépést előre tenni. Most az volt a cél, hogy az „elismerő feltáráson” keresztül – amely az átalakulósok által használt megközelítés – további eszközöket adjunk a katalizátoroknak. Aztán lehetőséget teremtsünk arra, hogy a közösségek jobban lássák egymás munkáját, illetve a későbbiekben meglátogassák egymást. A katalizátorok „nehéz kalapjáról” is szó esett: azaz hogy milyen vezetők is ők, illetve milyen stílusokból válogathatnak…