Tanoda

A tanodánk két évig működött (2013. júliusától 2015. februárig) a Soltvadkerti Művelődési Házban. Negyven soltvadkerti gyermek vett benne részt, tanulmányi felzárkóztatás volt a cél. A tanárok matekból, magyarból, földrajzból, idegen nyelvből készítették fel a gyerekeket, illetve volt, hogy a kémiában, fizikában is segítettek nekik, ha szükség volt rá. A tanuláson kívül szabadidős programokat is szerveztünk nekik, illetve elvittük őket kétszer is 5-6 napos táborba.

Egyesületünk már javában működött 2011-ben február táján, amikor a helyi iskolában 54 gyerek bukott meg. Ez rengeteg. Akkor összeültünk (mi, a Terne Lulugya Egyesület tagjai) az iskola igazgatójával, a tanári karral és megkérdeztük őket, mi lenne a megoldás erre a problémára. Az igazgató azt javasolta, hogy legyen tanulószoba. Jó rendben, szerveztünk tanárokat, (végzős tanárszakosokat) akik szívesen foglalkoztak cigány gyerekekkel. Mi cserébe a munkájukért azt adtuk, hogy cigányul tanítottuk őket és felkészítettük őket a lovári nyelvvizsgára, ami a diplomájukhoz volt szükséges. Illetve Soltvadkert polgármesterét megkértük, segítsen valami kis fizetséget szerezni ezeknek a fiatal tanároknak, s ő ezt meg is tette. Aztán kicsivel később a Széchenyi Programiroda munkatársa felvette velünk a kapcsolatot és kérdezte, szeretnénk-e pályázni, mi pedig elmondtuk neki, hogy számunkra a fiatalok oktatása lenne a legfontosabb program. Úgyhogy szólt, amikor lehetett tanodára pályázni. Beadtuk, megnyertük.

Év végére csupán 3 gyerek bukott meg.

Cél: 

Igazából, a célt, amit el akartunk érni, azt sikerült. A gyerekek jobban tanulnak, mernek merészebb célokat kitűzni és jobban elfogadják egymást a cigány és nem cigány gyerekek.

Lépések: 
  • megkérdeztük a helyi iskola igazgatóját és tanárait, mit javasolnak, illetve kik azok a gyerekek, akik fejlesztésre szorulnak
  • megkerestünk olyan tanárokat, akik szívesen dolgoznak cigány gyerekekkel, mert tudjuk, hogy erre nem mindenki nyitott, összeállt a szakmai csapat
  • a pályázat miatt szerveztünk egy stábot, ezek az emberek a pályázattal kapcsolatos ügyeken dolgoztak (szervezés, adminisztráció, könyvelés, koordinálás)
  • az iskola által javasolt gyerekek szüleit végiglátogattuk, nagyjából 80 százalékuk cigány volt, 20 százalékuk pedig nem cigány
  • volt két emberünk, ők osztották fel egymás közt a családokat, ők is cigányok voltak, hiszen azt tapasztaltuk, hogy több bizalom van egy cigányember iránt
  • be kellett iratkozni a tanodába: ehhez kellett a szülő és a gyerek is, ez volt a legfontosabb lépés, volt olyan gyerek, aki szeretett volna jönni, de a szülője nem hajlott rá, ott az osztályfőnök hozta be végül a gyereket, betelt a negyven fős létszám
  • helyszín megtalálása nem volt nehéz, két lehetőség jött szóba: iskola vagy művház, aztán a művelődési háznál maradtunk, az volt a szempont, hogy kényelmes, szép környezetben legyen, hogy kötődjön a tanulás élménye valami jóhoz, a nyári szünetben is tanultunk, nem volt megállás
  • minden gyerekért mindig átmentünk a suliba
  • szerveztünk plussz programokat: péntekenként táncot, nyaranta többnapos tábort, de volt, hogy csak elmentünk közösen fagyizni
Eredmények: 

Már a múlt évi továbbtanulási adatokon is látszott a Tanoda hatása és a mostanin is: a tanodás továbbtanulók majd mindegyikének összejött a felvételi abba az iskolába, ahova elsőként jelentkezett és 60%-uknak összejött a középiskola is. Sokan el sem merték hinni, hogy juthat nekik más, mint a szakmunkás képzés.

Még két dolgot szeretnék elmesélni. Van egy gyerek, úgy hívják, Bendegúz. Az ő édesapja nagyon sokat segít minket, úgyhogy két éve a gálaestünkön tiszteletbeli cigánnyá avattuk. Már el is feledkeztünk erről a dologról, amikor mostanában volt valami kis vitatkozás a suliban a gyerekek közöt. Pont ez a gyerek, a Bendegúz állt ki a cigánygyerekek mellett. Azt mondta, hogy ő is cigány és ez a gyerek - a sértett - az ő testvére, mert együtt járnak tanodába, együtt tanulnak, együtt mennek haza.

Meg még eszembe jut az az eset, amikor vittük elsőként a gyerekeket a Balatonhoz kirándulásra. Egy nemcigány kisgyerek nem akart a buszon egy cigány kisfiú mellé ülni. Hát, nem esett jól nekem se. Azt mondtam neki, idefigyelj, nincs máshol hely, úgyhogy ülj le szépen mellé. Hazafelé már csak ezzel a gyerekkel játszott. Ez a kötelék, ami kialakult ott, ez nagyon szép volt. Ami volt köztük kezdetben szakadék, az betömődött. És ezt ők maguk oldották meg. Ezek a kis esetek számunkra bizonyítják, hogy apró lépésenként közelebb tudunk jutni egymáshoz cigányok és nem cigányok.

 

Tanácsok: 

Mindenféleképpen válogassa meg az embereket maga körül, aki ilyenbe vág.

Illetve egy másik fontos dolog: ne csak a gyereket próbálják megközelíteni, hogy járjanak tanodába. Sajnos a felnőttek nagyon gonoszak tudnak lenni és azt mondom, mielőtt a gyerekkel beszélnénk, először a szülővel kell leülni beszélni!

Kezdeményezők: 

A Terne Lulugya Hagyományőrző és Érdekvédelmi Egyesület vagyunk. A nevünk jelentése: Fiatal Virágok, hiszen főként gyerekekkel foglalkozunk. Már 2008 óta működünk, a cigány hagyományokat ápoljuk: a nyelvet, a zenét, táncot, szokásokat. Táncházakat, tánckurzusokat szervezünk és tánctáborokat. Az emberi értékek és a vallás fontos számunkra: minden évben ellátogatunk Csatkára, amely egy gyönyörű zarándokhely.

Kontakt személy: 
Kolompár Gábor
Helyszín: 
Soltvadkert
Magyarország
HU
Támogatók: 
Széchenyi Programiroda
Egyéb témák: 
roma integráció, hagyományőrzés