A Kisközösségek Átalakulásban program során sokat foglalkoztatott bennünket az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet közösségi kertje. A napokban azért gyűltünk össze Kunbábonyban, hogy értékeljük az elmúlt egy év történéseit: a kertben és a szívekben történt eseményeket.

A Kisközösségek Átalakulásban projekt során közösségi mentor tartja a kapcsolatot minden egyes csapattal, s ezt általában a peer mentor (sorstárs mentor) módszerhez hasonlóan tesszük. Azaz a mentor maga is egy-egy közösség aktív szereplője, úgyhogy van elképzelése a közösségi folyamatokról, nehézségekről, a megoldás lehetőségeiről, s talán ezzel a tapasztalattal, valamint a külső nézőpont miatt tud segíteni a rá bízott közösségeknek. A kunbábonyi csapat mentora én vagyok, Bérces Dóri a kies Kecskemétről. Néhány nagy alakú papírral, post it-ekkel és színes filcekkel felszerelkezve érkeztem Kunbábonyba október 12.-én, hétfőn és bő két és fél órát szántunk a kert értékelésére. Lássuk, mik az előzmények, és hogy mire jutottunk…

Az öngyógyító kert nem pusztán arról szól, hogy zöldségeket termelnek benne, hanem az elfogadásról, közös tevékenységről is, a célok összehangolásáról, a csiszolódásról. Bár a kunbábonyi Civil Kollégium területén fekvő kert nem a hagyományos értelemben vett közösségi kert (azaz nincsenek parcelák), de mivel közösen művelik, ezért tökéletes lehetőség az összetartozás erősítésére. Sokszor jutnak eszembe Gibbon (Kling Feri) szavai, aki szerint a közösségi kerttel töltött munka 25%-a szól a kertről és 75%-a a közösségről. Nincs ez másként itt sem.

A Szövetkezet harmadik éve kertészkedik itt, de minden évben kicsit más volt a stratégia. Idén újra nekiveselkedtek a vegyszermentes növénytermesztésnek, ami nem könnyű feladat, minden évben új kihívás elé állítja a csapatot. Illetve a másik szempont az volt a kialakítás során, hogy a Transition In Action ifjúsági csereprogram és a Közösségfejlesztők Nyári Egyeteme + KÖRFESZT résztvevői számára a konyhaműhely a kertből kijövő alapanyagokat használja majd fel.  Ez kb. kétezer adag meleg ételt jelentett . Mindkettő dolog komoly kihívást és izgalmat jelentett…

Sokan

A kertértékelő találkán első körben végiggondoltuk, ki mindenki segített, rakott hozzá bármilyen mértékben az ügyhöz. Mindenki meglepődött, végül milyen sok név került a papírra. A szövetkezet tagjai nyilván összesen ezernél több munkaórát töltöttek a kert körüli tevékenységekkel, de éppúgy fontos volt azok hozzájárulása, akik a csepegtető öntözőt állították üzembe, mint azoké, akik egy mini bio tanfolyam keretében bemulcsozták a cukkíniket, vagy Mirek Barbié, aki a vegyszermentes művelési mód bevezetésében segített és végig tanácsokkal látta el a csapatot. De fontos volt Indi és Etelka szerepe is, akik pedig megfőzték a zöldségeket. Olyan ez, mint az Oscar díj átadó: érdemes végiggondolni és elsorolni, ki mindenkinek köszönheti az ember a „díjat”. Vajon az életben hányszor mulasztjuk ezt el?

Köldöknézés

Majd mindenki elmondhatta, szerinte mi volt a szerepe a munkában. Gyemi Ildikó végül úgy határozta meg magát, hogy ő volt a kert koordinátora és gyalogmunkás (térdmunkás), ő a mélyvízben érezte magát, mert saját konyhakertjén kívül még nem próbálkozott ekkora lélegzetvételű dologgal, szóval vagány volt, hogy elvállalta, s ráadásul nemrég került a közösségbe is. Varsányi Lajos a technikai tervező és kivitelező, valamint beszállító szerepet gondolta a magáénak, tény, hogy több évtizedes mezőgazdasági tapasztalata van, sokat számított a szakértelme. Tóth Gézáné Léka Zsófia végiggondolta, mi minden tartozott a feladatai közé, s rájött, hogy ő volt tulajdonképpen a figyelő, aki elindítja a locsolót, ha itt az ideje, gyomlál, ha szükséges, szól, ha valami érni kezd, egyszóval ez egy nagyon izgalmas szerep: aki érzi, mikor jön el valaminek az ideje (és persze sokat tüsténkedik is a kertben). Mészáros Zsuzsa pedig a népszerűsítő, aki viszi a kert hírét (mivel ő jár a legtöbbet a világban és rengeteg emberrel tartja a kapcsolatot), de a büdzsé figyelése, a menedzselés, a motiválás, inspirálás is mind ott szerepelt a vállalt feladatai közt – úgy is, mint a közösség vezetője. Ez a feladat igen nehezen ment, mert folyton elkalandozott mindenki figyelme és lázasan elkezdték kitárgyalni a hagyma ültetési hibáit, az értékesítés hiányát, a felelőségi körök tisztázatlanságát… na igen, a kert számukra tényleg szívügy. De mindegyre biztosítottam őket, hogy a következő téma úgyis a tanulságok levonása lesz: azaz a nehézségek, gyengeségek összegyűjtése és persze annak felsorolása, mi ment jól.

Hogy sikerült?

Azzal kezdtük, mi okozott boldogságot, minek örültek, mi ment jól. Zsuzsa lázasan teleírt 14 cetlit, köztük ilyenekkel: hogy” 2015-ben is megműveltük a kertet”, hogy „Lajostól sok anyag érkezett”, „Ildikó beoltása a permakultúrával”, örült, hogy „volt termés bőségesen”, s hogy „sokan ettek belőle”, örült a „kert díjnak” és a „sok fotó”-nak, szerinte a „mulcsozás – jó irányban haladás”, és így utólag örült, hogy „Tracey és Dóri gyötört bennünket” a feladatokkal, határidőkkel, mert ennek köszönhetően is haladtak a dolgok. Lajos kiemelte az „új technológia” bevezetését, mint jó dolgot, s az egyik szíve csücskét, a „bakhát” módszerét, amely Zsófi kedvencei közé is bekerült. A bakhátas módszerrel egyébként borsót és zöldségeket termesztettek egymás szomszédságában, s bár a termés nem lett különösképpen jó, de új módszert próbálhattak ki és lenyűgözték vele a látogatókat is…  Lajos felírta még a „boldogság”-ot, számára nagyon felemelő volt főleg a közösen végzett munka, a sok tanácskozás, mókázás, a hasznosság érzése. Zsófi számára a pozitív serpenyőbe került, hogy „saját részre is jutott” termény bőséggel, illetve, hogy a „Civil Kollégium vendégeinek ellátása” javarészt a kertből történt, illetve számára talán a legnagyobb boldogság a „közös munka” volt. Ildikó többek közt annak örült, hogy a kert által „láttam a természet munkáját”, „sikerült: fizikailag kibírtam”, hiszen ez egy félelme volt kezdettől fogva, hogy a gerinc- és csípőproblémái miatt nem fog menni neki a kerti munka. Aztán olyan dolgokat kapott a kertnek köszönhetően, mint „Lajos barátsága” , „Zsuzsa szándéka”, „öröm a szép láttán”, illetve hogy „tetszett másoknak”.  

Teljesen véletlenül, de pont 35 cetli került arra a térfélre is, ahol azokat a dolgokat szedtük össze, amelyek nem mentek túl jól, hiányosságként élték meg vagy kudarcként. Ezeket a dolgokat összegezve Zsuzsában máris megindultak a gondolatok, hogy a következő kertkoncepció kialakításához csoportosítja majd ezeket a tapasztalatokat.

Szinte mindenki említette, hogy a koncepció nem volt közös, s emiatt már az elején voltak elakadások, meg nem értettség, konfliktus, a közös tervezés igazán nem sikerült. Az értékesítést is mindannyian hiányosságként jelölték meg, illetve Lajos nyilván több szakmai dolgot említett az öntözés hibáitól a talajviszonyok nem ismeréséig, de ő hívta fel a figyelmet arra, hogy nem volt tiszta a felelősség vállalás témaköre: ki miért felelős és mi történik, ha valaki elront valamit. Zsuzsa említette, hogy a költségkeret nem volt tiszta, hogy kevés volt az egy időben történő közös munka, illetve rosszul esett neki, hogy nem volt kezdeményezés mindenkitől: sokáig cipelték magukban a gondjaikat, nehézségeiket, morgolódásaikat az emberek, ahelyett, hogy a többiek elé tárták volna. Zsófi is kevesellte a közös tervezés és közös munka mennyiségét, sőt már a magvetést is úgy érezte volna jónak, ha mindannyian együtt csinálták volna. Ildikó is említette az együttműködés hiányát, hogy nem volt megfelelő a kommunikáció, a tervezési hibákat, a növényvédelem nehézségét, és nehézségként élte meg a tapasztalatlansága miatti hibákat, illetve az időveszteséget, amelyet ez okozott (újravetés, újra palántázás).

Időben?

Hogy megnézzük, mi miatt maradt el a közös koncepció kidolgozása, áttekintettük, mettől-meddig tartott a kert ideje, milyen munkákkal kezdődött és hol lenne helye a tervezésnek. Mivel az első földmunkák tavaly november táján történtek, márciustól szeptemberig mindenkire mindenhol és mindenkor szükség volt, egyszerre sokféle munkafolyamat zajlott, s most októberben kezdték el „lebontani” a támrendszereket, locsoló berendezéseket, ezért adja magát, hogy októbertől februárig tart az a viszonylag csendes időszak, amikor helye lenne a gondos tervezésnek. Fontos tanulság, hogy egy kert indítása nem februárban történik, hanem már előző ősszel veszi kezdetét a munka.

Betakarítás

Hogy ki mennyit arat egy projektből, az nagyon változó. Kíváncsiak voltunk, ki hogyan élte meg az elmúlt évet, kinek mennyi örömet okozott a kert az elvárásaihoz képest. Mindenki felírt egy számot, hogy szerinte hány „százalékos” volt a kert. Azaz a plafon, a 100% jelenti azt, hogy tökéletesen hozta a kert jókedvben, bőségben a lehető legtöbbet, a nulla pedig azt szimbolizálta, hogy csak nyűg és gond volt, a létező legrosszabb, ami történhet valakivel. Érdekes volt a végeredmény és az indoklás. Szám szerint: 40% Lajostól, mert szakmailag óriási kihívásként élte meg, 48% Ildikótól, mert bár sok szépet adott neki, de rengeteg fájdalmat és csalódást okozott például a kommunikáció, amivel nem tudott mit kezdeni, 60% Zsuzsától és ugyanennyi Zsófitól, mert a nehézségek ellenére sikerként könyvelték el a kertet.