Volt egyszer, hogy egy örökké nyughatatlan fehérnép rátalált a Jövő Megmentésének Útjára. Na, rá is lépett. Ezt az ösvényt a távoli angolszász vidéken taposta egy hórihorgas, mosolygó férfiú. A Rob. A mi asszonyunk Wakarlandon él, a pesti főváros zöldlombos vidékén, de hallott a hírről, s nem volt rest, keresett útitársakat országszerte. Talált is jócskán. Így, együtt haladtak aztán az Átalakulás Csapásán (ami egyébként nem csapás, hanem inkább áldás), s időről-időre leültek az utat szegélyező mérföldkövekre, hogy megbeszéljék, merre, mivégre, s hogyan tovább. Addig vickelődtek-vackolódtak, míg a norvég fjordok felől érkezett baráti biztatás, hogy adják át vándorútjuk élményeit másoknak. Na, ebből a szépre kerekedett kis csokrétából jutott bőven, s még maradt is...

Mesebeli történet

Ez a fönt kis bevezető azt foglalja össze, hogy érkezett el az Átalakuló Városok Mozgalmának híre Tracey Wheatleyhez, miként szervezte meg a gondolati mag hazai elültetését a Wekerlén, hogyan ápolta aztán, s miképp nyerte meg kis csapatával az NCTA pályázatot. Ugye, mennyivel másképp hangzik így elmondva??

Nemcsak azért találtuk izgalmasnak a mesék világát, mert amit a Kisközösségek Átalakulásban programmal teszünk, az tényleg ezernyi megható és tanulságos történetet rejt. Hanem azért is, mert a mesék olvasása, hallgatása teljesen másképp találja meg az ember lelkét, mint egy műhelymunka, előadás vagy vetítés. S arra gondoltunk, a mesék segítségével új lehetőségeket adunk megérteni, min és hogyan ügyködnek a hazai átalakuló közösségek.

Úgyhogy megkértük Kovács Kingát, vegye nyakába az országot, menjen történeteket hallgatni az ópusztaszeriek fonójába, kérdezze a bagiakat, látogasson Kecskemétre Timi játszóházába s így tovább. Hónapok óta jár mindenfelé, mesébe öntötte Gibbont és a közösségi kertészeket, a nagyszékelyiek magbankját, tájfajtástul, mindenestül. De írt mesét a Wakarlanden történtekről, a városi méhészekről, megannyi érdekes emberről, sztoriról. Olyan sok hosszú mesét írt, hogy most épp a fél ceruzája elkopik, mire megkurtítja őket! Mert mostanában rájöttünk, hogy nem férnek a könyvbe mind!

Merthogy kell a rajzoknak is hely - Gévai Csilla alkot bohókás, kedves illusztrációkat hozzájuk, s már reszketünk az izgalomtól, miképp önti meseképpé a valóságot... A könyv reményeink szerint hamarosan nyomtatott formát ölt, még mielőtt leesik az első hó. Természetesen újrapapíron. És talán 150 oldalon szól majd a hazai jó példákról, de érkeznek mesék a szomszédból és távoli vidékekről is...

Annak érdekében, hogy minél szebb, minél jobb legyen a könyv, olvasási próbának vetettük alá a mesék egy részét. Összejöttünk Traceyék házában, leültünk a kályha elé, amelyben lobogott szépen a tűz, magunk mellé vettük a doromboló macskát, s mivel Áginak pont van egy délceg kis porontya, na őt is bevetettük. Ettünk-ittunk, olvastuk fel a történeteket felváltva, meghatódtunk, hogy Timiből mesehős lett, aztán jól megpozitívkritizáltuk a műveket és szegény Kinga, azóta csak húz, csak húz... de meglátjátok, jócskán marad is belőlük!

Na, ilyenek történnek itt a stáb házatáján, amikor úgy tűnik csönd van és csak a falevelek hullanak!